Alapfogalmak

A műnem az irodalmi művek legnagyobb kategóriája, míg a műfaj a műnemeken belüli kisebb csoport. Gondolj erre úgy, mint a biológiai rendszertanra - a műnem olyan, mint az állatország nagy osztályai, a műfaj pedig a családok és fajok.

Az irodalom három fő műneme az epika (elbeszélő művek), a líra (költészet) és a dráma (színpadi művek). Ezek a kategóriák már Homérosz idejében, Kr. e. VIII-VII. században kialakultak.

Megjegyzés: A műnemek eredete ősibb, mint a műfajoké - ez azt jelenti, hogy először a nagy kategóriák alakultak ki, majd később finomodtak tovább kisebb csoportokra.

Epika - Az elbeszélő művek világa

Az epika a görög "elbeszélni" szóból származik, és minden olyan művet magába foglal, ami történetet mesél el. Az epikus művekben valós vagy kitalált szereplők, helyszínek és események jelennek meg.

Az epikai műveket többféleképpen csoportosíthatjuk. Eredet szerint vannak népköltészeti (mint a mesék és mondák) és műköltészeti alkotások. Ritmikai forma szerint beszélhetünk verses epikáról (mint az eposz) és prózai epikáról (mint a regény).

A mese kitalált, fantáziadús történeteket dolgoz fel - tündérmesék, állatmesék, tréfás mesék tartoznak ide. A monda ezzel szemben egy nép vagy történelmi esemény eredetét meséli el, valós és fantasztikus elemeket vegyítve.

Fontos: Az eposz volt az első írott műfaj, és nagy hősöket ábrázol természetfeletti segítséggel végzett tettekkel.

Epikai műfajok részletesen

A regény a legnagyobb terjedelmű epikai műfaj, több szálon futó cselekménnyel és sok szereplővel. Sokféle típusa létezik - kalandregény, történelmi regény, lélektani regény, detektívtörténet és sci-fi egyaránt ide tartozik.

Terjedelem szerint megkülönböztetjük a nagyepikai (regény, eposz) és kisepikai alkotásokat (novella, mítosz). A novella rövid, tömör, egy szálon futó cselekménnyel rendelkezik, gyakran váratlan fordulattal végződik.

Az egyéb epikai műfajok közé tartozik a mítosz (istenekről szóló mesés elbeszélés), a példázat (erkölcsi tanítás céljával), a legenda (szentek életéről) és az aforizma (bölcs, rövid megállapítás).

Tipp: A novella és az elbeszélés közötti különbség főleg a terjedelemben van - az elbeszélés hosszabb terjedelmű novella.

Líra - Az érzelmek költészete

A líra a Kr. e. VII-VI. században alakult ki, és az egyén belső világát, érzelmeit fejezi ki. A név a "lüra" hangszerből származik, mivel eredetileg zenekísérettel adták elő.

A lírai műfajok közül a dal a legősibb és legszemélyesebb. Egyszerű szerkezetű, könnyen áttekinthető, és sokféle témája lehet - szerelmi dal, munkadal, hazafias dal. A himnusz vallásos jellegű, isten hatalmát dicsőíti.

Az óda ünnepélyes, emelkedett hangon szól magasztos eseményekről, gyakran használ kérdéseket és felkiáltásokat. Az epigramma rövid, szellemes megállapítás csattanóval a végén. Az elégia bánatot, fájdalmat fejez ki.

Érdekes: A szonett mindig 14 sorból áll és bensőséges hangulatú - Petrarca és Shakespeare szonettjei a legismertebbek.

Dráma és átmeneti műfajok

A dráma színpadra szánt mű, amelyet párbeszédes formában jelenítenek meg. A klasszikus dráma öt részből áll: expozíció, bonyodalom, válság, sorsfordulat és katasztrófa.

A drámai műfajok közül a tragédia értékveszteséget mutat be - a hős elbukik, de erkölcsi győzelmet arat. A komédia nevetséges, kisszerű hősök csetlő-botló kalandjait ábrázolja. A tragikomédia mindkét elem keveredése.

Az átmeneti műfajok mindhárom műnem jellemzőit ötvözik. A ballada verses formájú, rövid epikus mű tragikus eseménnyel, lírai színezettel és balladai homállyal. A költői levél nyilvánosságnak szánt verses levél.

Megjegyzés: A balladai homály azt jelenti, hogy vannak nehezen érthető részek és hiányos szálak a műben.

Esztétikai fogalmak és minőségek

Az esztétika a szép lényegével és a művészet természetével foglalkozó tudomány. Az esztétikai tárgy (pl. egy irodalmi mű) az esztétikum hordozója, vagyis az esztétikai hatás forrása.

Az esztétikai minőségek sokfélék lehetnek. A szép pozitív értékekkel teli, a rút teljes értékhiányt ábrázol. A tragikus értékpusztulást mutat be, míg a komikus értékhiány leleplezésével nevettető hatást kelt.

A humoros az emberi gyengeségeket együtt érzően, de nevettetve mutatja be. Az ironikus látszólag dicsér, de valójában kritizál. A szatirikus kritikai célzattal leplezi le az értékhiányt. A groteszk torz és nevettető elemeket keveri.

Fontos különbség: A szarkazmus a gúny legdurvább, maró változata, míg az abszurd képtelennek, lehetetlennek tűnő jelenségeket ábrázol.